A daganatos megbetegedések száma a 21. századra olyan gyakorivá váltak, hogy akár népbetegségnek is nevezhetnénk.
Sajnos Magyarország sem kivétel ez alól, sőt, sajnálatos módon a témához kapcsolódó sok listán vezető helyet foglalunk el.
Tragikus belegondolni is, hogy a magyarországi halálesetek 23%-áért felelős a nőknél valamilyen daganatos elváltozás, férfiaknál ez a szám pedig több, mint egyharmad!
Vagyis három elhuny magyar férfiból egy biztosan valamilyen rákos megbetegedés következtében hagyta itt e világot.
Ezek a statisztikai adatok elborzasztóak, tekintve, hogy az elmúlt 25 évben mindössze 15%-kal sikerült csökkenteni a halálos kimenetelű megbetegedések számát.
Ennek nagyon sok kiváltó oka van, de a legfőbbek az egészségtelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a városi környezet, a dohányzás és az alkoholizmus.
Ezek külön-külön is jelentősen növelik a kóros sejtburjánzás kialakulásának esélyét, de nagyon sok esetben ezek közül több, vagy akár az összes jelen van egyszerre!
Ha mindezek mellé még odatesszük a fokozott stressz hatást és az előrehaladott életkort, akkor máris képet kapunk a borzasztó magas számadatok okáról.
Nem csak a régióban, de egész Európában vezetjük a rák-listákat, annak ellenére is, hogy folyamatosan indulnak és futnak tájékoztató jellegű, vagy prevenciós kampányok, ugyanis ezek többsége vagy nem jut el az emberekhez, vagy a közömbösség, esetleg az anyagi helyzet tehet arról, hogy nincs foganatjuk.
Ettől függetlenül az, hogy valakiben ilyen elváltozást találnak, nem feltétlenül jelenti automatikusan a halálos ítéletet, sőt!
Az időben észlelt és kezelt betegségeket kezelni is sokkal könnyebb, és a túlélési esély is lényegesen nagyobb.
Ehhez azonban rendszeres vizsgálatokra kellene járni, amit a magyarok túlnyomó többsége egyszerűen elmulaszt.
De mi is valójában a rákos elváltozás?
Vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről!
Az elnevezés valószínűleg magának a szövetburjánzásnak a kinézetéből, egy rákhoz való megközelítő hasonlóságából ered, mivel a daganatnak van egy központja, és abból kinyúló nyúlványokkal.
A későbbiek folyamán még kiegészítette az elnevezést a –oma utótaggal, ami daganatot jelent, így létrejött a karcinóma kifejezés, vagyis a rákos daganat.
Celsus római orvos ezt latinosította cancerré, amit ma is széles körben, például az angol nyelvben használnak e betegségtípus megnevezésére.
Galénosz, az i.sz. 2. században élt görög származású gyógyító az „onkosz” szóval illetett mindenféle daganatot, és innen származtatható a tumorokkal foglalkozó orvosi szakág, az onkológia is. A daganat a szervezet megváltozott sejtjeinek folyamatos, visszafordíthatatlan burjánzása miatt kialakult szövetszaporulat, amely nem tűnik el a kiváltó tényezők megszűnésével, és a szervezet védekező, önjavító mechanizmusától függetlenül folytatja működését.
Hogy egy kicsit közelebbről is megnézzük: a rákos sejtek DNS mutáció eredményei, az örökítő anyag láncolatában keletkezett hiba folytatólagos másolásának eredményei.
Szervezetünkben nap, mint nap tömegével keletkeznek hibás, mutáns sejtek, de jó esetben ezeket a szervezet védekező, javító mechanizmusa ezeket kiirtja.
Egy kiadósabb napozástól, vagy a napi rádióhullám-terheléstől, de még egy röntgenfelvétel készítésétől is keletkeznek bennünk sérült, mutáns sejtek, de egy egészséges szervezet ki tudja szűrni az ilyen deviáns egységeket. A gond akkor kezdődik, amikor ez az élettani folyamat nem ismeri fel egy sérült sejtcsoport káros mivoltát, ezért hagyja azt tovább szaporodni, tovább örökíteni a roncsolódott DNS-t. Ilyenkor beszélünk kóros sejtszaporulatról, vagyis daganatról.
Ha viszont rosszindlatú daganatról beszélünk, akkor a kialakulási helye, a kiinduló szövet szerint lehet osztályozni.
Ennek nyolc típusa ismert:
• szarkóma: kötőszöveti
• limfóma: nyirokcsomóból induló
• melanóma: a bőr melanocitáiból eredő
• karcinóma: hámszöveti, belső szervi
• leukémia: a csontvelőben található őssejtekből induló
• gilóma: agyi sejtek daganata
• szeminóma: a here daganata
• teratóma: a magzati sejtekből származó
Ha rosszindulatú daganattal van dolgunk, akkor a pontos meghatározás úgy néz ki, hogy a beteg testrész latin, illetve görög nevéhez toldják hozzá a típus elnevezését, vagyis így lesz például a zsírsejtek daganatából liposzarkóma, vagy a rosszindulatú májdaganat a hepatokarcinóma.
Közemberként nem feltétlenül kell tisztában lennünk a betegségek latin, illetve görög elnevezéseivel, viszont nem árthat, ha legalább ismerősen cseng.
A rákos sejtek viselkedése merőben eltér az egészségesekétől, többek között ezért is olyan veszélyes, káros a jelenlétük.
Először is a növekedési és osztódási képességeik korlátlanok, vagyis ha nincsenek eltávolítva, avagy kiirtva, akkor a végtelenségig tudnak terjedni – esetünkben a páciens haláláig.
Nem vonatkozik rájuk az apoptózis, vagyis a programozott sejthalál: egy egészséges sejt egy idő után elhal, mivel a működése során annyi sérülés éri a benne található genomot, hogy veszélyes lenne a további fennmaradása.
Az osztódási sebességük nagyobb, mint az egészségeseké, vagyis gyorsabban terjednek, mint amilyen ütemben a szervezet képes magát regenerálni.
Valamint képesek áttétet képezni akár távoli szövetekben is, tehát nem törvényszerű, hogy csak a közvetlen közelében található szövetek vannak veszélyeztetve, bizonyos típusoknál bárhová átterjedhet a vér- és nyirokkeringésen keresztül.
Ezek a tulajdonságok persze nem minden kóros sejtre jellemzőek, viszont az osztódással keletkezett utódsejtek már többet is hordozhatnak ezek közül – ez a klonális evolúció.
Mindannyian hallottuk már életünkben azt a szót, hogy rákkeltő.
Ezzel a jelzővel azokat az anyagokat, adalékokat, életviteli tényezőket illetik, amelyek elősegítik a daganatos megbetegedések kialakulását, növelik azok kockázatát.
Az utóbbi évtizedekben nagyon sok dologról bebizonyosodott, hogy ilyen hatása van, különösen olyasmikről, amelyeknek a táplálkozáshoz van köze.
Vannak olyanok, amelyekről még ma is folyik a vita, hogy valóban rákkeltő hatásúak-e, például a sertészsír használata, vagy a növényi zsírok, és sohasem ér véget az ezzel kapcsolatos diskurzus, ellenben rengeteg olyat is ismerünk, melyekről viszont konkrétan bebizonyosodott, hogy károsak.
A dohányzás például semmilyen tekintetben nem mondható egészséges tevékenységnek, ugyanis mai ismereteink szerint száznál is több olyan kémiai összetevőt tartalmaz a cigarettafüst, amelyek elősegíthetik a rákos megbetegedés kialakulását.
A dohányfogyasztás elsősorban a tüdő-, légcső-, gége-, garat- és szájüregi rák kialakulásáért felelős, de a gyomorban is okozhat károsodást mindamellett, hogy a szívre és az érrendszerre is rettentő ártalmas.
Ugyanígy a mértéktelen alkoholfogyasztás, ami a máj károsodásáért, májtumor kialakulásáért felel, valamint nyelőcső-, gyomor- és bélrendszeri rákos elváltozásokért is felelhet.
De a táplálkozási szokások is vastagon hozzájárulhatnak az emésztőrendszeri daganatok kialakulásához, főleg a kormos, odaégett ételek, telített zsírsavakban gazdag és túlzottan sós fogások esetében áll fenn ez a veszély.
További potenciális veszélyforrások: szolárium (bőrrák), ivóvízben található arzén, szálló korom, bizonyos festékek gőzei, hegesztési gázok, ólom és egyéb nehézfémek, kipufogógázok, szurok és kátrány, de kutatások bizonyítják, hogy a fokozott stressz hatás, a kimerültség, a kevés alvás és a három műszakban végzett munka is elősegíti a daganat kialakulását.
Összességében elmondhatjuk, hogy az, ahogyan a magyar lakosság jelentős része él, egyáltalán nem csoda, hogy hazánk listavezető a rákos megbetegedéseket illetően.
Súlyos esetekben kezeléssel legfeljebb csak lassítani lehet a folyamaton, vagy a tüneteket enyhíteni, de a gyógyult betegeknek sem véletlenül kell visszajárniuk kontrollra, ugyanis egy darabig fennáll a kiújulás kockázata.
Éppen ezért fontos bizonyos típusokat rendszeresen ellenőriztetni, szűrésekre járni, hiszen egy korai stádiumban megállított elváltozás sokkal jobb esélyekkel gyógyítható, és a kiújulás, áttétképződés kockázata is jóval alacsonyabb.
Azonban ha megtörténik a baj, és az orvosok daganatot találnak a szervezetünkben, akkor mi a teendő?
Mi vár ránk, miután kiderült a diagnózis?
Nos, először is, ha hozzáférhető helyen van, akkor a sérült, daganatos szöveteket sebészi úton el kell távolítani.
Ez az első és legfontosabb része a kezelésnek, hiszen a károsodott részek eltávolítása nélkül olyan sok sejtet kellene az utókezelésekkel elpusztítani, hogy a kezelés önmagában is káros lenne a szervezetre.
Vagyis ha a daganat műthető és nincs áttét, akkor a sebészeti beavatkozás után valamilyen terápiás módszer is szükséges, hogy a nem hozzáférhető, esetleg szétszóródott rákos sejteket is maradéktalanul ki lehessen irtani.
Két módszert szoktak a legtöbb esetben alkalmazni: a kemoterápiát és a sugárterápiát.
Ezek egyike sem kimondottan kellemes, de sajnos szükség van rájuk, ugyanis a legtöbb esetben csak így előzhető meg a kóros sejtburjánzás újbóli kialakulása.
Sajnálatos módon, mint említettük, az efféle terápia a gyógyulással járó szükséges rossz.
Sajnos, mindamellett, hogy a végeredmény a gyógyulás, igen súlyos mellékhatásai is vannak, vagy lehetnek ezeknek az eljárásoknak.
Mondjuk ezen nincs is nagyon mit csodálkozni, hiszen a kemoterápiával a szervezetbe juttatott anyagok gyakorlatilag mérgek, melyek ugyanúgy kifejtik a hatásukat az egészséges sejtekre is, mint a daganatosakra.
Viszont osztódásgátló, sejthalált előidéző hatásukkal igen eredményesen veszik fel a harcot a kóros sejtekkel, de sajnos időbe telik, amíg kimegy a hatása a szervezetből.
Némelyik terápia esetében legalább olyan hosszú a regenerálódási idő, mint maga a kezelés.
A kemoterápia lényege, hogy a szervezetbe olyan vegyszereket, vegyületeket juttatunk, melyek kiirtják a megmaradt rákos sejteket (és sajnos sok egyéb mást is).
Ez történhet orálisan, vagyis gyógyszer formájában, intravénásan, intratekálisan, vagyis a gerincfolyadékon keresztül, bőr alá, illetve izomzatba fecskendezve.
A kemoterápia szó hallatán mindenkinek egyből a rákos megbetegedéssel kapcsolatos rémképek ugranak be, pedig valójában egy antibiotikum-kúra is kemoterápia, hiszen kezelés jelleggel ugyanúgy bizonyos időközönként orvosi segédanyagot juttatunk a szervezetbe.
Csakhogy a daganat elleni kemoterápia kicsit drasztikusabb, mint egy egyszerű kúra.
Olyan mellékhatásai lehetnek, mint hajhullás, hányás, hányinger, hasmenés, levertség, erőtlenség, súlyvesztés, legyengült immunrendszer.
Mindezek mellett nem csoda, hogy a beteget tartósan kórházban tartják, de minimum addig, amíg a kezelés tart.
A sugárkezelés is egy hasonlóan drasztikus beavatkozás, ugyanis kis mennyiségű radioaktív sugárzással kezelik az érintett területeket.
Ezt csak helyileg lehet alkalmazni, ugyanis a sugárzás, mint tudjuk, már önmagában is rákkeltő hatású lehet.
Mellékhatásai közt szintén szerepel a hányás, hasmenés, szédülés, de a bőrön akár égési sérüléseket is okozhat.
Mindkét terápia esetén várható, hogy a beteg szervezete legyengül, ezért a gyógyulás szempontjából fontos, hogy odafigyeljünk a megfelelő táplálkozásra.
Mindenek előtt különbséget kell tennünk a kezelés előtti, alatti és utáni étrend között, ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire vesszük igénybe a szervezetet.
Mivel a kezelések rendkívüli módon igénybe veszik a szervezetet, így értelemszerű, hogy nem terhelhetjük ugyanazzal a beteget, mint a megelőző diéta során.
Tehát fontos, hogy a terápia előtti várakozási időszakban minél változatosabban, minél táplálóbban étkezzünk, hogy a lehető legtöbb tartalékot tudjuk felhalmozni.
A kezelés, mint már fentebb írtuk, sokszor járnak olyan élettani hatásokkal, amelyek néha drasztikus testsúlycsökkenéssel járhatnak.
Természetesen ez sincs kőbe vésve, mindenkire más hatással vannak a különböző terápiák, de nagyon ritka az, akinél a hányás és hasmenés mellett az étvágytalanság sem jelentkezik.
Úgyhogy ezzel a lehetőséggel is számolva a legjobb, ha tartalékot halmozunk fel, hiszen a többől több marad; ha valaki legyengülve áll a kezelések elébe, akkor alultápláltság és kiszáradás is fenyeget.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy mindenkinek mások a táplálékigényei, éppen ezért van kevéssé értelme táblázatokat, egységeket számolgatni, hiszen egy száz kilogramm körüli, nagydarab férfinak valószínűleg nem lenne elég ugyanaz az adag, ami egy hatvan kilogramm körüli, átlagos testalkatú nőnek.
Az arányokat, és a korábbi táplálkozási szokásokat érdemes figyelembe venni, és ahhoz képest egy egészséges, tápláló étrendet követni.
Mert persze van nagyon sok laktató, magas kalóriaértékű étel, de az, hogy gyorsételekkel hamar felhízni, az abszolút nem ajánlott.
Hús, tejtermékek, gabonafélék, zöldségek, gyümölcsök – mint ahogy annak idején az általános iskolában tanultuk, csak ilyenkor lehetőleg tartsuk is be.
A kiegyensúlyozott táplálkozás sajnos néha önmagában nem elég, főleg akkor, amikor már megkezdődtek a kezelések.
Ilyenkor a legtöbb beteg örül, ha egyáltalán a víz, vagy valami minimális folyékony tápanyag megmarad benne, nem hogy még táplálóan étkezzen.
Éppen ezért vannak olyan termékek a piacon, mint például a Culevit, amelyek pontosan az ilyen nehéz időszakon áteső betegek számára lett kifejlesztve.
Ezek széles körben kapható táplálék kiegészítők, amelyek a felborult emésztés és az étvágytalanság mellett is segítenek hozzájutni azokhoz az alapvető tápanyagokhoz, amelyekre szüksége van a szervezetünknek.
A Culevit például főleg aminosavakból és vitaminokból áll olyan mennyiségben, hogy az képes legyen pótolni a kezelések következtében kialakuló hiányt, esetenként pusztulást.
Az emberi szervezetnek van egy bizonyos abszolút fehérjeminimuma, amit még akkor is felhasznál, ha nem jut hozzá külső forrásból – ez a szükséglet például egy 70 kg tömegű férfi esetében napi 24 gramm.
Sajnos ilyen esetben a test önmagát kezdi el leépíteni, ha nincs bevitel, így a táplálkozás hiánya elgyengülést, majd sorvadást hoz, mivel a vázizomzat kerül lebontásra.
Az aminosavak a fehérjék legfontosabb, elsődleges alkotóelemei, ezekre bontja le a szervezet a bevitt proteineket, és építi újra belőlük a sajátjait.
Mivel a kezelések következtében étvágytalanság és hányás, hasmenés is jelentkezhet, így nagyon fontos, hogy könnyen feldolgozható tápanyagokat vigyünk be.
Ha a szervezet már eleve aminosavak formájában kapja meg a szükséges anyagokat, akkor sokkal kevesebb energiát vesz el az emésztés, azaz könnyebb viszonylag tápláltnak maradni.
A vitaminok pedig az immunrendszer és az erőnlét szükséges szinten tartásához elengedhetetlenek, és ez nem csak rákos betegekre, hanem a makkegészségesekre is vonatkozik.
Ha a táplálékkal nem viszünk be elég vitamint, úgy egy idő után hiány lép fel a szervezetben, ami fáradékonyságot, gyengeséget, betegségre fogékonyságot, drasztikus esetekben akár testi elváltozást is okozhat.
Fontos, hogy a terápia alatt álló embernél figyeljünk a bevitt tápanyagok mennyiségére, és könnyen feldolgozható, de tápláló ételekkel, kiegészítőkkel lássuk el, hogy a lehető legtöbb hasznosuljon – a Culevit gyakorlatilag ezért lett kifejlesztve, ebben segít rengeteget...